Az időgépemről

Ami persze nincs, de jó lenne, ha lenne. Persze nem lenne annyira jó.
Mennék. De nem mennék vissza, csak előre, előre előre. Előre és el, messze. Bár nem is kell olyan messze, elég lenne nekem 10 év is, 5 is, 1 is, csak hadd menjek, hadd haladjak, történjen már valami.
És átugranék csomó dolgot, amiről azt hiszem, hogy nem hiányozna.
Csak nehogy kiderüljön, hogy jó lett volna.
Mert akkor jöhetnék vissza.
Más.
Nem tudom, hogy mikor fogom elérni a pontot, amikor közlöm veled, hogy elmehetsz a bús picsába, mert ezt nem csinálhatod velem. Senkivel nem lenne etikus, de én én vagyok, és ezért extrán szar nekem.
Mondjuk egyelőre élvezem, amit csinálunk. Amit csinálsz. Vagy csináljuk? Vagy én csinálom? Olyan manipulatív lennék, hogy magamat is sikerült manipulálnom?
Lehet, hogy igazából végig én voltam a fasz. És miattam nem ment semmi úgy, ahogy akartam, hogy menjen.
Majd észhez térsz. És rájössz, hogy sokkal jobb, rosszabb, és alapvetően teljesen más vagyok, mint amilyennek, és akinek látsz.
Majd észhez térek. És rájövök, hogy sokkal jobb, rosszabb, és alapvetően teljesen más vagy, mint amilyennek, és akinek látlak.
Majd észhez térünk. És rájövünk, hogy sokkal jobbak, rosszabbak, és alapvetően teljesen mások vagyunk, mint amilyennek, és akiknek látjuk magunkat.
Más.
Írtam dolgokat oldalra. Azért oldalra, mert olyan üres volt oldalt a tér, és mert szeretek úgy írni, hogy nem elvárt a kohézió, az érthetőség, vagy az értelem.