Leirom, amig igy erzem. Aztan ugyis mindegy lesz, mire leulunk megbeszelni, leulepedik ez az egesz, es nem fogok beszedet tartani errol.
Az, hogy beteg vagy, nem zavar. Az, hogy nem vagy jol, nem zavar. Az, hogy szomoru vagy, nem zavar. Mert ezektol fuggetlenul is nagyon szeretlek. Az, hogy a szomorusagodrol van, hogy lehetetlen eldonteni, hogy a betegseged miatt vagy miattam van, kurvara zavar.
Es az egeszet megoldana a kibaszott kommunikacio. Ha kozolned, hogy kurva rosszul vagy, mert beteg vagy. Vagy ha kozolned, hogy kurva rosszul vagy miattam.
Nem tudom, hogy igazat irtal-e ma este, azt vegkepp nem, hogy azt alartal-e irni, de nagyon sokban ellentetmondasosnak latok par dolgot, amit mondtal. Mikor rakerdeztem, hogy jo-e neked ez a kapcoslat, visszakerdeztel. Es ertem en, hogy neked jolesik, hogy szeretlek, meg ragaszkodok. De azt kurvara nem ertem, hogy ha ez az egyetlen dolog, ami osszetart, miert vagy benne ebben a kapcsolatban.
Rettegek, hogy az egyetlen ok, amiert egyutt vagyunk, az, hogy megerositest akarunk magunkkal kapcsolatban. Rettegek, mert ez azt jelentene, hogy csak emiatt vagy velem, es ezt barki meg tudja neked adni. Es nyilvan nem attol az embertol fogod akarni megkapni a megerositest, akit amugy nem tartasz potencialis partnernek emberileg. Szoval ott fogsz hagyni egyedul. Vagy nem hagysz ott, es kurvara boldogtalan leszel.
Nem akarlak elvesziteni.
Mert kurva jo veled. Es imadlak. Es gecire hianyoznal.