A szétesésről

Nem mondanám, hogy nem vagyok szét.
Sőt, vagyok annyira szét.
Felborult az értékrendem, nem érdekelnek a fontos dolgok.
Azaz... nem azok a fontos dolgok, amik azok voltak. Baj-e ez egyáltalán, vagy nem kéne próbálnom tenni ellene ennyire görcsösen? Jó a változás?
Essek szét kényelmesen, és ugráljak a darabjaimon, mint a legókon? Persze, fáj, de van az egészben valami hihetetlenül perverz módon szép.
Én vagyok fontosabb vagy ők?
Mit akarok?
Aludni.