Az időgépemről

Ami persze nincs, de jó lenne, ha lenne. Persze nem lenne annyira jó.
Mennék. De nem mennék vissza, csak előre, előre előre. Előre és el, messze. Bár nem is kell olyan messze, elég lenne nekem 10 év is, 5 is, 1 is, csak hadd menjek, hadd haladjak, történjen már valami.
És átugranék csomó dolgot, amiről azt hiszem, hogy nem hiányozna.
Csak nehogy kiderüljön, hogy jó lett volna.
Mert akkor jöhetnék vissza.
Más.
Nem tudom, hogy mikor fogom elérni a pontot, amikor közlöm veled, hogy elmehetsz a bús picsába, mert ezt nem csinálhatod velem. Senkivel nem lenne etikus, de én én vagyok, és ezért extrán szar nekem.
Mondjuk egyelőre élvezem, amit csinálunk. Amit csinálsz. Vagy csináljuk? Vagy én csinálom? Olyan manipulatív lennék, hogy magamat is sikerült manipulálnom?
Lehet, hogy igazából végig én voltam a fasz. És miattam nem ment semmi úgy, ahogy akartam, hogy menjen.
Majd észhez térsz. És rájössz, hogy sokkal jobb, rosszabb, és alapvetően teljesen más vagyok, mint amilyennek, és akinek látsz.
Majd észhez térek. És rájövök, hogy sokkal jobb, rosszabb, és alapvetően teljesen más vagy, mint amilyennek, és akinek látlak.
Majd észhez térünk. És rájövünk, hogy sokkal jobbak, rosszabbak, és alapvetően teljesen mások vagyunk, mint amilyennek, és akiknek látjuk magunkat.
Más.
Írtam dolgokat oldalra. Azért oldalra, mert olyan üres volt oldalt a tér, és mert szeretek úgy írni, hogy nem elvárt a kohézió, az érthetőség, vagy az értelem.

A szétesésről

Nem mondanám, hogy nem vagyok szét.
Sőt, vagyok annyira szét.
Felborult az értékrendem, nem érdekelnek a fontos dolgok.
Azaz... nem azok a fontos dolgok, amik azok voltak. Baj-e ez egyáltalán, vagy nem kéne próbálnom tenni ellene ennyire görcsösen? Jó a változás?
Essek szét kényelmesen, és ugráljak a darabjaimon, mint a legókon? Persze, fáj, de van az egészben valami hihetetlenül perverz módon szép.
Én vagyok fontosabb vagy ők?
Mit akarok?
Aludni.

A pornómhoz

Elbaszott egy hét ez.
Egészen addig imádom a drámát, amíg nem vagyok részese.
De nem tudok egyszerre több helyen lenni, bármennyire is igényli mindenki a csodálatos valóm közelségét.

Azt hiszem, olyan lettél nekem, mint a pornó. Persze maszturbálni nem maszturbálok, mikor látlak, mégis, enyhe bűntudathullám söpör keresztül rajtam, miután kattintok. Titokban nézlek, de nézlek, mert muszáj, mert nem bírnám ki nélküled (mondjuk ez nem igaz, csak jól esett leírni.) Egészségtelen a kapcsolatunk, és furcsán egyoldalú.
És mégsem gondolom, hogy stalker lennék.
Azért vagy, hogy lássanak, nem?

vers

Bimbódzik a közöny

Csak a közöny bimbódzik,
Megkértél, ígértem,
Nem bánthatsz, nem bántalak,
Értem, de nem értem.

Mondhatnám, hogy ne csináld,
Mindig is rám vártál.
De nem csak rajtam múlik:
Kettőn áll a vásár.

Fájdalmas, hogy nem fájhat,
Nincs rendben valami,
Miért nem lehet soha
Az, ami, az, ami?

Jól vagyok

Sajnos szeretek megjavítani embereket.

És szeretem elhitetni velük, hogy nem tudnának adni semmit cserébe.

Merthogy én jól vagyok.

Meg hulla is. Figuratively speaking. Nem tudom, miben fáradtam el ennyire, de lehet, hogy nem lesz erőm elindulni itthonról.

Bár nem is nagyon van hova mennem, szóval ez tulajdonképpen nem baj.

And now for something completely different.

Három év múlva lehet, hogy lesz egy randim. Tulajdonképpen csak kettő és negyed.

Tök szimpatikus a srác, intelligens, jól eldumálgatok vele.

Persze lehet, hogy szarul néz ki.

De sosem azzal indítok.

Azzal kéne?

Mindegy, ha szarul is néz ki, három év alatt megszépülhet. Kettő és negyed alatt is.

Addigra úgysem fogunk már beszélni.

Emlékezni sem fogunk egymásra.

Tompul egyáltalán 8 év korkülönbség 3 év alatt? 

Faszság.

Jól vagyok.

A felkelésről

Vannak azok a napok, amikor az embernek egyáltalán nem szabadna felkelnie. A mai egy ilyen nap.
Vehettem volna előjelnek azt, hogy álmomban megdobtam valakit egy fél kígyóuborkával, miközben azt üvöltöttem rá, hogy "faszért kell Barnabásnak hívni, hogy basznád meg!?"
Ma semmibe vettek, hülyének néztek, és én hagytam.
Holnap meg hozhatom helyre a hibákat, amiket mások hoztak.
Pedig rohadtul elfáradtam.
A saját hibáimat persze nem tudom helyrehozni.
Meg megragadni az elvesztegetett lehetőségeket.
Talán holnap inkább már fel sem kelek.

A Tinderről

Tanulság: Tinderen még a buzik is heterók.