Ram pam param ram pam pam.
Most úgy fogok tenni, mintha olvasná bárki ezt a blogot (hála Krisztusnak nem olvassa senki, de pszt, ez titok, play along, would you kindly?). Az előző részek tartalmából: mindenki kapja be. Ja, kb. ez.
Röpke egy óra alatt átfutottam mindent, amit valaha írtam ide, meg a másik blogba, és érdekes látni azt, hogy mennyi minden változott. Persze nem minden, de mondjuk az tök jó érzés, hogy az az óriási kilátástalanság, amit éreztem az összes poszton, mára már eltűnt az életemből, nem állítom, hogy soha nem köszön vissza, de azért na, sokkal ritkábban, havonta egy-egy pillanatra, ami azért semmi az állandó szorongáshoz és félelemhez képest.
Az, hogy mi a szerelem, meg hogy van-e értelme szerelmesnek lenni, meg hogy szerelmes vagyok-e épp vagy sem, az továbbra sem egyértelmű számomra, bár így, vénebben és talán egy kicsit bölcsebben úgy érzem, hogy lehet, hogy ezek olyan dolgok, amikre nincs válasz, és talán épp ezért nem is sok értelme van kutatni az említett választ. Nem tudod, semmi nem egyértelmű, csak az, amit utólag látsz (Cormiba nagyon szerelmes voltam, Dolanbe sokkal kevésbé, persze ez fordított arányosságban áll azzal, hogy mennyire vagyok rosszul, mikor visszagondolok), de az, hogy most mit érzel, azt nemhogy más nem értheti, magad sem igazán. És ezzel nincs semmi baj, csak sodródj az árral, még soha nem volt olyan, hogy nem volt sehogy (akkor sem, amikor biztos voltál benne, hogy nem lesz. Most meg nem is vagy biztos. Sőt).
Egyébként meg.
Elvesztem melletted az eszem, nem tudok tisztán gondolkodni, mikor együtt vagyunk. Ez nem igaz. Talán de? Közben jó, utólag szar, nem ennyi a szerelem? Meg néha ahogy nézel rám, meg ahogy megcsókolsz. Eh.
https://www.youtube.com/watch?v=XRP9k9nlAfE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése