Ideje lenne lassan felnőnöm.
De mi történik, ha elvesznek a részeim?
Elengedni az ideálokat és csak élni.
Mi történik, hogyha elveszek?
Az ezredik írói válságon is túl, valahogy mindig ilyenkor támad kedvem itt is írni. Nem szoktam sokat gondolkodni a múlton, minek, meg egyébként is. Kinek lesz attól jobb?
Furcsa voltam régen. Tele élettel. Tele vágyakozással, mára csak a levedlett páncélom maradt, a valódi én meg továbbállt.
Régen voltam már így és ennyire szétesve. Ezt most talán csak én érzem. Bár amúgy is, ki más érezné? Fáj az igazság, fáj a hazugság. Fáj az élet. De nem tudom egyszerűen elengedni, most nem fogom, kapaszkodni fogok a végsőkig, vakon hinni a hihetetlenben, nem megkérdőjelezni, amit pontosan arra találtak ki. Talán nem lesz rossz, ha most valójában elköteleződöm. Vakon.
Máshogy talán nem is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése