Néha az az érzésem, hogy nem látod a fától az erdőt.
Persze nekem könnyű, bent vagyok az erdőben. Meg tulajdonképpen a fa sem igazán fa, hanem inkább egy berlini fal. Talán akarod látni az erdőt, csak nem tudod. Én meg nem tudok átszólni, hogy "hé, cseszed, itt vagyok.
Persze át tudnék.
És át is akarok.
De nem tudok.
Nem érné meg.
És megint rohadtul nem azzal foglalkozom, amivel kéne.
Most nagyon okos leszek. A falak azért vannak, hogy lebontsuk őket, aztán újra és újra építsük, mint Kőműves Kelemen. Amúgy hiába vagy az erdőben, ha a másik fél a fák közé menni. Van ilyen. Szép napot és hetet neked!
VálaszTörlésAkkor szépen lassan el fogom kezdeni lebontani a falat. Ha kész vagyok, akkor meg lehet, hogy berántom magam mellé a másikat az erdőbe, ha fél jönni, segítek, aztán majd dönt, hogy kíván-e maradni.
Törlés