szombat, február 7

A könnyebb döntések kifizetődésmentességéről

Zuhanok.
És azt hiszem, hogy fel sem merült bennem, mennyire könnyű olyan dologba próbálni kapaszkodni, amiről tudom, hogy nem érhetem el soha. Megnyugtató a tudat, hogy van ott valami, akkor is, ha nem lesz az enyém. Azt el sem akarom képzelni, hogy mi lenne, ha egyszer elérném. Nem kell, minek? Úgysem fogom. És ez tényleg nagyon egyszerű így, távolról imádni, igazából meg sem próbálni. Elhitetni magammal, hogy nem baj, hogy nem teszek semmit, mert ha tennék, nem változtatna semmin.
Gyáva vagyok.
És ez nem jó így. El kéne engednem ezeket a gondolatokat, mert túl nagy részt foglalnak el az agyamban. Ráadásul állandóan ott vannak.
Mondjuk az igaz, hogy ebben mindig kifejezetten jó voltam. Számtalanszor változtam már életemben lelki ronccsá olyan emberek miatt, akik talán a létezésemről sem tudtak, arról pedig, hogy mi játszódik le bennem, egészen biztos, hogy semmit. Azt hiszem, hogy ez is a könnyebb út, valaki másra bízni magunkat, főleg olyanra, aki nem tud az égvilágon semmit. Mint egy érmefeldobás. Csak a fejre fogadtam, és mindkét oldalon írás van.
Egyébként szuper hetem volt, végig Algopyrint reggeliztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése